Ücsörögtem a megszokott éttermemben ahova olyan sok emlék fűződött hozzám és szerény társaságomhoz.Nézegetem az újságot és furcsa érzésem támadt,mintha valaki hátam mögött árgus szemekkel bámulna.Hátrafordulok óvatosan és mit látnak szemeim..Jézus a kuplungos hódolóm!Neeee nem akarom olyan fárasztó ember szegény.Bujkálni kezdtem hú de kínos! Vigyorog a maga kis bárgyú tekintetével Ó anyám! megint eszembe jutott a történet mindjárt meghalok!Röhögnöm kell de nem nem szabad!Basszus észre vett!Jön felém mér itt is van,mit csináljak?Na jó be vágom a fa pofát:-szi-szi-szia.Ugyan is dadog a drága.lllllllllle-le-le-ü-ü-ülhetek? Nem !-mondon én-de-de iiism-mmm-erlek.-ja jó neked:mondom neki és honnan?-A mü-mmmmült héé-ten itt ee-ebé -dd-eltél.:-igen és akkor már mindenkit ismernem kéne aki itt ebédelt?Már ment fel bennem a pumpa de rendesen (de úri lány vagyok mindenki tudja aki ismer)emlékszem csak a só tartót kértem el tőle bár ne tettem volna!Na ezért hiszi hogy azóta ismer: Úton Útfélen köszön integet így történt meg az az ominózus eset A BALESET.Behalok még most is ha rágondolok.Egy napsütéses nyáron megyek az utcán és jön velem szembe jaj ne!Mi jöhet még?Bringával fel van szerelve mint a menő bicózós lenne navigációs kügyű meg minden. Na persze a várost még nem hagyta el soha bicóval a navigációs kütyüje is csak azért van felszerelve hogy haza találjon.Köszön a maga ufós nyelvén.Bámul mint az állat persze a kanyart meg elfelejtette bevenni.Anyám mekkorát esett!Felül rám néz és vigyorog! Nem hiszem el túlélte.A szájából ömlik a vér és vigyorog!Az állat most látom elöl kiesett a foga.Na nem ezt már nem bírtam ki orbitális röhögés nélkül,de nem voltam egyedül.Elcsukló hangon mondom segítsetek már ennek a bal féknek mert én nem birok.Meg hát lehet hogy megkérte volna ezek után még a kezemet is félek nem tudtam volna nemet mondani a drágának.