Előző életemben szerintem kaszkadőr voltam!

Ma sem hazudtoltam meg önmagam.Soha többé nem megyek fel egyetlen létrára sem!Még ha annyira bántani fogja a pasim szemét hogy lóg a függöny ,szóval leszarom.Ismét lezúgtam róla.Pedig nem is ráztam a bulám,mint egyszer.Van úgy hogy hasra estem és a hátamon landoltam  az sem volt semmi. Az is megtörtént már velem ,hogy a buszról leszállva seggel landoltam lefele.Ezt meg kell hogy osszam veletek emberek.Az meg van hogy a távolsági buszon általában sokan vannak?Ott esett meg velem ez az ominózus esett!Nyár volt  hét ágra sütött a nap rajtam egy csocsi ragyi fehér spagettipántos nini ruha volt.Természetesen olyan cici stuccolós,magas sarkú papucs ez volt a bűnős na meg a szőnyeg!Azon gondolkoztam mi lenne ha most lezúgnák a lépcsőn milyen égő lenne?Hát megtörtént. A papucsom elakadt abba szar szőnyegbe végig a seggemen lecsúsztam a lépcsőn.Természetesen a ruhám a köldökömig felcsúszott a papucsom önálló életet élt elrepült a csába.Na persze hogy mindenki engem bámult!BASSZUS de égő!Némán figyelik mit is csinálok ezután naná hogy senki nem mert segíteni.Szerintem beszélt az arcom!Ne nyúljatok hozzám tekintetem volt! Különben ölök!Felugrottam mint a villám legörgetem magamon a sztreccses rucimat,addigra egy segítő kéz oda nyújtotta  a topánkámat azt is némán.Látszott rajta röhögne de nem mer arc kifejezés.Egy elegáns mozdulattal megigazítottam a hajam,az inkognitót feltettem a szememre és bájosan körülnéztem.Láttam a itt valamit mondanom kell:-Most mit kell ennyire bámulni én így szoktam leszállni a buszról és.......elindultam mintha tényleg mindig így történt volna.Az orbitális röhögés amit az emberekből kiváltottam mai napig itt cseng a fülemben.Úgy hogy szívesen vállalok szerepeket meg sem kell magamat játszani v